Lélekzár
Lélekzár
Ráérek. Az idő, mint kihasználható lehetőség, mellém állt. Most rajtam múlik mennyire fogom ésszerűen hasznosítani ezt. Az ébredező napfény végig cirógatja férfias, borostás arcomat. Élvezettel tartom fejem a nyitott ablak felé. Pihenő szemhéjam ringatja tudatom. Kerekesszékem tökéletes szögben helyezkedik el. Testileg néhány hete erőtlen, elhagyatott, akarat nélküli vagyok.
A tragédia óta kihasználva az agy leleményességét, s felelősséget érezve a történtekért béklyóba kötöttem lábam.Tudatom üzenete: még így kell maradnom. Hamarosan betoppannak húgaim, öcsém, s beindul lakásomban az élet. Huszadik születésnapomra kaptam szüleimtől ezt a két szobás, csupa fény és derű házat. Ez pontosan tíz évvel ezelőtt történt. Az igazat megvallva csak az egyetem befejezése után vettem teljesen birtokomba ezt a városközponthoz közeli, tökéletes lakhelyet. Csendes, biztonságos a környék. Hajnalig tartó buli után, részegen is haza lehet találni. A szülővárosom apámat juttatja eszembe. S még élt, őbenne ott lüktetett a város minden szeglete. Biológusként a település összes növényzete: a legvéznább fűszáltól a nyírfás, fenyves ligetekig az ő felügyelete alá tartozott. Mindkettőjüket a nyugalom, szelídség, csendesség jellemezte. S mint minden északi, nagyon tudtak hallgatni. Egyszer áfonya bogyószedő versenyen néhány dekával túlteljesített a szomszéd település csapata, ezért nálunk egy hétre bezártak a szórakozóhelyek, a zene, a vidámság száműzve lett mélyen az otthonok négy fala közé.Természetesen a könnyed fenyőfa bútorok között, az otthon meghitt világában se vétett ez ellen egy igazi városfi sem. S ide érkezett 32 évvel ezelőtt anya, határtalan természetszeretetével, szívós magyarságával, szenvedélyes szerelemmel apa iránt. Senki sem csodálkozott azon, hogy elsőszülöttként a természet lágy ölén láttam meg a világot. Smaragdzöld, selymes mohaszőnyegre érkeztem. Férfias hangomnak tanúi lettek:a vadludak, a hattyúk, a fakopáncs. Apa elmondása szerint, melyet a fél város is tanúsít (legalább 3 kilométerre lehettek), a szorgos madár abbahagyta munkáját, mikor világgá kiáltottam érkezésem, csőrében egy tobozzal leröppent mellém, s kezemhez tette. Ajándék a természet szülöttének, aki egyszer nagy, rendíthetetlen és bölcs ember lesz. Apa büszkén magasba emelt, Väinämöinen világa befogadott. Nos, életem nagy részét három testvéremmel együtt, ebben a szeretetteljes, tisztaszívű családi fészekben töltöttem.
Egészséges férfi létemet szüleimnek köszönhetem. Apám és anyám kapcsolata ismertetett meg az élet lenyűgöző, káprázatos ajándékával: a szerelemmel. Abszolút hidegen hagy kinek mit jelent ez a szó. Mögöttem majdnem harminc év elképesztően gyönyörű párkapcsolatának képei kérnek felelevenítést. Kerekesszékemet hátrébb húzom, a nap sugarai tüzes vasként járják át szívemet. Megadom magam a vulkánként felszabaduló feszültségnek. Rázkódom, légszomjam van. Könnyeim elapadtak a temetés után.Görcsbe rándul szívem, lelkem. Anyának és apának abban a kocsiban ért véget az élete, melyet én vezettem. A nap belemar arcomba, a cirógatás már égő fáklya bőrömön. Nincs erőm mozdítani a széket. Teljes blokkolás…így kell lennie, nekem is mennem kell, a természet szülöttét visszahívja a tulajdonos.
– Megyek, indulok..- mély hörgésként buggyan ki számból, s mielőtt lefordulnék erőtlenül a padlóra, óvó karok ölelésében találom magam. Ágyamban eszmélek, szemhéjam lassan emelkedik. Ismerős tekintetekkel szembesülök: Vera húgom szemében ott van anya szenvedélyes smaragdja, Emma és Márk pillantásának északi higgadt kékségében, pedig apa szelídsége. Az enyémben mindketten összefonódnak, ahogy az elsőszülöttnél lennie kell.Testvéreim megmentették az életem, én nem tudtam a szüleinkét. Ahogy rám néznek, másodpercek alatt átértékelek mindent.
Igazuk van. Semmi értelme sincs az önemésztésnek. Tény: szüleim halálát egy szembejövő, beszívott autós okozta. A ütközés elkerülhetetlen volt,minden vizsgálat ezt igazolja.
Idő kell ahhoz, hogy agyam a lélekzártól megszabaduljon.
Cukorborsó-szemek
“Miért van a szívem,ha nem szeret senki?”(Kafkaz: Cukorborsó)
“Képzelt képzeleteddel képzelem”(Szabó Lőrinc)
A cukorborsó -szemek a képzelet játékai.
Képzelt képzeletemmel képzelem, hogy rám talál a szerelem.
Rám talál mosollyal, fülbemászó hanggal s szavakkal, szívölelő pillantással, talán egy” belehalok” burgerrel…
4. Képzelet sem szükséges ahhoz, hogy a randevú után, világossá váljon számomra az a tény, hogy a szeretett személy elfoglalta a szívem közepét.
Zenét hallgatok, még több zenét , nyitott szemmel merengek, de lehunyva is ugyanaz történik: őt látom, a gyöngéd, ölelős tekintetét, a két szemes kacsintását, szívdöglesztő mosolyát, s hallom a lelkemnek oly kedves hangot.
Képzelt képzeletemmel képzelem, hogy táncolunk. Tangózunk. Nyár, éjszaka, a levegő hívogatóan kellemes, virágillattal telt. Az út a dombról csendesen ível lefelé és teret ad nekünk. Kedvesem fehér inget, fekete nadrágot, éjfekete, szatén anyagból készült spanyol övet visel. Képzelt képzeletem teljesen megbolondít! Rajtam mélyfekete könnyed muszlin ruha van . Vállamat széles pánttal fedi. A női formákat kihangsúlyozó íves dekoltázs és a testhez simuló anyag, mely térdemet még rejti, igazán vonzóvá varázsol. Csak kettőnkké ez az éjszaka és az út . Latin melódia, tangó a mobilról körbefon minket, egymáshoz simulunk , tekintetünk felejthetetlenül eggyé válik a másikkal. Mozgásunk remekül ráhangolódik a ritmusra. Képzelt képzeletem újra és újra felidézi a Tangót Veled. Milyen fantasztikus az emberi agy! A képzelt képzelet valóra váltja a lehetetlent!
Cukorborsó-szemek
“Miért van a szívem,ha nem szeret senki?”(Kafkaz: Cukorborsó)
“Képzelt képzeleteddel képzelem”(Szabó Lőrinc)
A cukorborsó -szemek a képzelet játékai.
Képzelt képzeletemmel képzelem, hogy rám talál a szerelem.
Rám talál mosollyal, fülbemászó hanggal s szavakkal, szívölelő pillantással, talán egy” belehalok” burgerrel…
1. Képzelt képzeletemmel képzelem, hogy létezel, ismersz, szeretsz, nagyon szeretsz, fontos vagyok neked.
Utazom. Csupán egyórás az út. Szeretek szemlélődni. Élmény felfedezni a tájban az életet. Az életképek lelkesítenek, erőt adnak. A nyári nap melegével telt szellő szárító erejére bízott ruhák, a kutyával játszó gyermek…A mohazöld kabátom mellettem pihen, hátizsákomon. Kevés az utas, nem bánom.Mikor könyvem próbál időt repíteni, felvillan arcod. Mintha melletted lennék. Kopogtatok szíveden. Válaszolsz. Felhívsz, érdeklődsz hogy vagyok.Képzelt képzeletem tovább viszi. Az a mindig szeretem hallani hang közli: hiányzol, szeretlek. A két szó boldoggá tesz. Nem kell több mára! Szívemet hangod ringatja, minden megszépül, mosoly ül arcomra, megszépülök.
2. Képzelt képzeletemmel képzelem,hogy találkozunk.
Nemcsak lehunyt pillák mögött létezel. Valóság vagy. Részesülök abból az ajándékból, melyre éveket, évtizedeket vártam. Ereimbe bíbor-élet költözik, szívem erőre kap, tüdőm frissül, vagyok, létezem, egymásnak létezünk. Jó megpihenni tekintetedben. Nem futok el. Szerelem nélkül robot leszek, egy halom rideg fém berozsdásodva. Ebből nem kérek! Szerelem nélkül semmi sem vagyok!
Képzelt képzeletem dél-amerikai hangulatot idéző kávéházba visz. Randevú Veled.
3. Sms. Képzeletemben üzenet Tőled: )
Találkozni szeretnél velem. Az időpontot én adom meg, a helyet Te. Kávéház.
Belváros. Szokásos délutáni nyüzsgés. Már boldogságban úszom, és ez könnyeddé, magabiztossá teszi lépésemet. Vonzónak, csinosnak érzem magam. Farmer (nyárias, bágyadtkék és annyira passzentos, amennyire kell). Az ing szellős, mélykék (annyira áttetsző, hogy ne vonja magára a tekintetet). Úgy döntöttem semmi többletet nem viszek bele, magamat adom, ahogy eddig is.
Megérkezem. Tudtam, hogy hiába is fegyelmezem magam, lehetetlen megakadályozni, hogy az érzéseim megfessék arcbőrömet. Körbetekintek, falakon világtérkép, életkép-fotók, kávébab és kakaóbab termesztéstől a piacig…Az illatok (fahéj, gyömbér, vanília, kávé, kakaó, az áldott kókusz, mi lenne velem nélküle) alattomosan megszállnak, másodpercek alatt felfalnak, áldozattá válok vagy mégsem. Képzelt képzeletem megjeleníti Őt. Előttem áll. (A napok minden töredékében, a szeretett személy iránt táplált igen erős vonzalom, vágy elém varázsolja Őt, bárhol vagyok. Milyen fantasztikus az agynak ezen képessége!)
Képzelt képzeletem valósággá formázza. Jóságos tekintetében fürdök. Rengeteget beszélünk, egy pillanat se megy veszendőbe. Három-négy óra alatt a jamaicai forró csoki és a mangós szelet mellett ott van kiterítve a lelkünk. Egymáshoz simuló lábak, összefonódó kezek, csók-cseppek és egyelőre az álmokra bízott vágyak.
Gondolatok
Azt gondoltam a szabadságom határtalan lehetőséget biztosít ahhoz,hogy végre az írásnak szenteljem minden egyes percét. Nos ember tervez…Nem tudtam kibújni háziasszonyi bőrömből. Ennek a következménye az lett, hogy házunk összes helyiségét szemrevételeztem és levontam a következtetést: ráférne egy nagyon alapos takarítás, átrendezés, fölös tárgyak zsákolása(kezdem belátni, nem lehet mindent megőrizni), és amennyire az a nélkülözhetetlen anyagi háttér engedte, új bútordarabok beszerzésére is szükségünk lett . Mert nőnek a gyerekek, s velük együtt a ruhaméret, meg változik a stílus is: ördögi metálosból unikornisos rózsaszínes, sportosból elegáns, normálisból indiai hipszter, vagy esetleg a teljesen mindegy változat.
Érzékeny vagyok. Annak ellenére,hogy az idő múlása és az élet megpróbáltatásai,mint másokat is, igyekezett engem is többé -kevésbé edzettebbé tenni. Szeretnék most néhány sorban emlékezni hűséges családtagunkra,Columbora.
Ő egy német juhász kutya volt. 6 éves. A családomé. Családtag .Júliusban hunyt el. Számtalanszor tapasztaltuk, hogy jóságával, türelmével, értelmével annyi mindent adott számunkra, amit embertársainktól soha vagy ritkán kaptunk meg. Hűségesen követett bennünket, mindenkinek ismerte a személyiségét, a gyerekeknek a legjobb játszótársa lett, és betegségét példamutató türelemmel viselte. Őrzött, védett minket. Mindenkit meghallgatott. Tekintete annyi mindent elmondott, mintha beszélt volna hozzánk. Nagyon szerettük. Emléke mindig velünk lesz. Columbo.
Póló-függőség
Kabala póló.
Egy éve nőtt hozzám annyira, hogy mindenhová magammal viszem. Éjfekete, de a lényeg: mikortól a tulajdonom, hol szereztem, s milyen élmények fűznek hozzá, nos ezek az információk mind-mind megtalálhatók rajta reggae színekben.
Koncertjáró vagyok.
Általában a lányaim csatlakoznak hozzám, de tavaly szülinapomra megleptem magam egy ceglédi reggae camp belépővel. Éjszaka, szülésen kívül, még nem voltam távol családomtól (Van ilyen személy rajtam kívül? Ha igen, kezeket fel!). A program utazással együtt másfél napot igényelt. Fárasztó vonatozás, gyaloglás, buszozás, aggódás az otthon maradtak iránt, és tikkasztó hőség ellenére az ismeretlenben, ismerős nélkül is remekül éreztem magam. Julian Marley, valamint a többi fellépő is felejthetetlen élményt szerzett. Azonban ami igazán lényeges és ami miatt az ott vásárolt póló olyan becses lett, az nem más mint: nyugalom, békesség, biztonság, ami egész éjszakára mellém szegődött.
Hajnali négyig ott voltam az ismeretlen ismerősök között mindenféle pótlék nélkül (alkohol, fű).
Azt szeretem, ha az agyam tisztán lát.
Senki sem erőltetett rám semmit. Csak ment a világmegváltó beszélgetés, körülöttem a poharak sosem ürültek ki, s a karakteres füst is ott lebegett…
Utólag, visszagondolva , s újra felidézve képekben azt a napot, éjszakát, örülök, hogy részese lehettem. Mikor mindenki elfogad olyannak, amilyen vagy, s nem kell színészkedned.
