“Miért van a szívem,ha nem szeret senki?”(Kafkaz: Cukorborsó)

“Képzelt képzeleteddel képzelem”(Szabó Lőrinc)

A cukorborsó -szemek  a képzelet játékai.

 

Képzelt képzeletemmel képzelem, hogy rám talál a szerelem.

Rám talál mosollyal, fülbemászó hanggal s szavakkal, szívölelő pillantással, talán egy” belehalok” burgerrel…

4. Képzelet sem szükséges ahhoz, hogy a randevú után, világossá váljon számomra az a tény, hogy  a szeretett személy elfoglalta a szívem közepét.

 

Zenét hallgatok, még több zenét , nyitott szemmel merengek, de  lehunyva is ugyanaz történik: őt látom, a gyöngéd, ölelős tekintetét, a két szemes kacsintását, szívdöglesztő mosolyát, s hallom a lelkemnek oly kedves hangot.

Képzelt képzeletemmel képzelem, hogy táncolunk. Tangózunk. Nyár, éjszaka, a levegő hívogatóan kellemes, virágillattal telt. Az út a dombról csendesen ível lefelé és teret  ad  nekünk. Kedvesem fehér inget, fekete nadrágot,  éjfekete, szatén anyagból készült spanyol övet visel. Képzelt képzeletem teljesen megbolondít! Rajtam mélyfekete könnyed muszlin ruha van . Vállamat széles pánttal fedi. A női formákat kihangsúlyozó íves dekoltázs és a testhez simuló anyag, mely térdemet még rejti, igazán vonzóvá varázsol. Csak kettőnkké ez az éjszaka és az út . Latin melódia, tangó a mobilról körbefon minket, egymáshoz simulunk , tekintetünk felejthetetlenül eggyé válik a másikkal. Mozgásunk remekül ráhangolódik a ritmusra. Képzelt képzeletem újra és újra felidézi a Tangót Veled. Milyen fantasztikus az emberi agy! A képzelt képzelet valóra váltja a lehetetlent!