Különösen kedves számomra ez a novellám. Megmentett. Mély pontról húzott ki, emelt föl. Színes, romantikus, zenés, ritmusos.

Álomszőttes

 

Menekülök. Még nem tudom ki vagy mi az oka ennek.

Tetőtől talpig álomszőttesbe csavarom magam. Szinte a bőrömbe váj, oly szorosan tekeredik rám. Mégsem fáj, ébren is ringat, erőt ad.

Párizs, le Trianon, kultúrközpont. A koncertterem elbűvölően elegáns. A tágas nézőtér, mintha testes kékfrankosban úszna az aranybarna, kétszintes erkély ölelő karjai közt. A kazettás mennyezet égboltként magasodik. A világító testek ragyogó csillagok. A színpad is a végtelenbe kúszik.

Most a székeitől megfosztott, koromfeketévé alakult teremben, a határtalanság közepén, egy szoborrá meredt, magányos nő álldogál. Tekintete messze réved, emlékfoszlányok között keresgél. Magas, erős testalkatú, bőrén látni sokat tartózkodik olyan helyen, ahol napsütéses órák száma jóval több, mint Párizsban. Arca a maga természetességében átlagos, talán a nagy, és tisztán csillogó smaragdzöld szemek teszik vonzóvá. Ruházata is egyszerű. Kissé kopottas komorbarna nadrágot, vékony hófehér pólót visel, elől és hátul ugyanazzal a mintával: zöld, sárga, piros csíkok, reggae, Dabal, Naj [Názs] és Afrika felirattal. Lábán mélybarna bőrbakancs. Ami feltűnő rajta, az a rasztacsigás szőkésbarna haja, feltűzve bohém kontyba. Kinézete, megjelenése meghazudtolja korát. A néhány napja betöltött negyven évet.

Lili számára az este kilenckor kezdődő francia reggae koncert Daballal és Najjal lesz a születésnapi ajándék. Szerinte reggae nélkül kibírhatatlan az élet. Dabalt már több, mint tíz éve ismeri. Igaz barát. Lili az őrangyalának szokta nevezni. Dabal számtalanszor húzta ki a mélypontról, erejében segítségnyújtás csörgedezik. Afrikai önkéntes munkán találkozott vele és feleségével, Lénával. Azonos a gondolkodásuk arról, hogy a világ sebeit igenis gyógyíthatják összefogással, segítő akarattal, zenei üzenetekkel. Naj? Szenegáli reggae és hiphop énekes. Négy éve tagja Dabal együttesének.

Ő az oka annak, hogy Lili, a magyar nő, tehetetlenül, félszegen, hat órával a kezdés előtt, már a nézőtér közepén várakozik. Nem tudja titkolni azt, hogy majd bele pusztul, annyira szeretné látni Najt. Pedig keménykötésű, talpraesett hölgy, aki hónapokat tölt Etiópában az Erta ale vulkánnál, Szicíliában az Etnánál, Nápolyban, Rómában, Izlandon kutatóintézetekben. Ismert, neves vulkanológus, földrengéskutató. Évek óta rajong Naj hangjáért. Tavaly ősztől már az éjfekete férfiért is bolondul. Széles mosoly jelenik meg az arcán. Eszébe jut Jákob rabbi kalandjai című film, mikor a főszereplő megpillantva egy újdonsült fekete-fehér házaspárt megjegyzi: “Mit fognak ezek csinálni? Talán sakkozni fognak?”

A lány szerint igazi boldogság lenne egy sakkparti Najjal.

A csend és a nyugalom kezd lassan megtörni. A színpadi építők munkához látnak. Lilit semmi sem zökkentheti ki a felejthetetlen élmények felidézésében. Az elmúlt év szeptemberében szabadtéri koncertjükön vett részt. Az első sorban ugrálta végig a másfél órát, birkózva a tömeggel. Közben élvezettel csüngött Naj tekintetén. Szerinte voltak olyan pillanatok, amikor kimondottan csak neki énekelt. A vékony alkatú énekes hatalmas mosolygós szénfekete szeme, mozgása, ápoltsága, öltözködése együtt tette vonzóvá a férfit. Olajzöld nadrágot, fehér pólót, szürke zakót viselt. Az ékszerek elmaradhatatlanok. Míg Lili csupán két bőr, két fonott karkötőt, és parányi fülcimpájába mélyedő smaragdzöld virág alakú fülbevalót hord, addig Naj hat különleges mintájú ezüstgyűrűt, ugyanennyi karláncot, nyakában meg ezüstláncot, egy rövidebb, szögletes szeműt és egy hosszabbat, Afrika kontinens medállal. Valamint persze néha a bal fülében fel-fel csillan egy apró kő.

A koncert után a csapat hozzátartozókkal, barátokkal mindig tart egy levezető ünneplést. Evészet, ivászat, beszélgetések valamelyik étteremben, kávézóban, vagy épp kocsmában. Mindig fergetegesen jó hangulat alakul ki. Dabal és Lili létrehoztak egy olyan alapítványt, mely szeretné, ha minden gyerekhez eljutna a tanulás lehetősége a szegény országokban. Jelenleg Dakarban próbálják ezt megvalósítani, itt nem kötelező az oktatás, a gyerekek többsége az utcán nő fel. Őket szeretnék támogatni. A magyar hölgy ilyenkor kihasználja vezető pozícióját és jelentős támogatókat állít az ügy mellé. A bulin ez lett a központi téma. Minden követ meg akartak mozgatni. Naj lelkét ez mélyen érintette. Azon az éjszakán folyton kereste Lili társaságát. Éjfél után egy órával a társasági élet még mindig pezsgett. Naj Lilihez lépett, aki épp szünetet tartott a kommunikálásban és megitta a maradék néhány kortynyi vörösborát.

– Vulkána /a kezdetektől erre a névre keresztelte Lilit/ , Tom teljesen kidőlt, most én vagyok a soros, nekem kell hazavinnem. Csupán három utcával arrébb van a lakásom. Eljönnél velünk? Akár alhatsz nálam is.

– Rendben van, épp kezdek fáradni. De nehogy azt hidd, hogy miattad mondtam igent. Ez a csupaszív labrador fiúnak szólt. Naj, jól jegyezd meg, csakis alvásról lehet szó! Ha bármi más motoszkál az agyadban, machetém szabadít meg férfiasságodtól!

– Vulkána, te egyre jobban a szívembe lopod magad. – Naj szénfekete szeme úgy kezdett ragyogni Lilire, mint a reflektor fénye.

– Tudod néha heteken, hónapokon át vagyok összezárva hat férfi kollégámmal. Öt feleség, egy barátnő várja őket. Tudják, hogy bennem teljesen megbízhatnak. Elég nekik az, hogy az épségükért aggódnak. Erről ennyit, indulhatunk. A machetét egyébként Nicaraguában kaptam bozótnyeséshez.

– Tényleg van macheted? – azok a huncut fekete szemek Lilit teljesen levették a lábáról. De tudta, jobb, ha ezt nem veszi észre Naj. Előkerült a bakancs szárából az összecsukható kés.

– Nos, Tom ezután jobb, ha behúzzuk fülünket, farkunkat, és szót fogadunk Vulkánának.

Langymeleg volt az éjszakai levegő. Még vigasztalt a nyár. Már csak néhány kávézó volt nyitva, az utcák is lassan nyugovóra térnek. Tom pórázát Lili fogta. A kutya másik oldalán Naj haladt a sajátos, ritmusos mozgásával. A nő szíve vészesen kalapált. Igyekezett komoly témát felhozni, hogy elterelje a figyelmét.

– Az iskola ügye nagyon jól halad. Beszéltem a miniszterrel, az engedély megvan. A hely még kérdéses. Szenegáli tanárokat alkalmazunk. Az alaptantárgyak mellett zene, kézművesség, foci, főzés is lesz.

– Mivel az egész ügynek te vagy az elindítója Vulkána, így az is megillet, hogy elsőként tudd meg: a hely is fix. Yaniss miniszter lelkes támogatója az ügynek, így nem kellett sokat várni. Ezért is hívtalak magammal. Nagyon köszönöm Neked, amit a gyerekekért teszel.

Naj a boldogságát még kifejezőbbé akarta tenni, a szófüzérek wolof-francia rapben szárnyaltak Lilihez. Őrült sebességgel pörgött a nyelve, mégis érthető volt. Lili egész testét eddig soha nem tapasztalt kellemes bizsergés járta át. Arca lángvörössé vált, szíve túlpörgött. Lelke megfürdött.

– Naj, köszönöm a jó hírt, meg a rapet is. Legszívesebben a nyakadba ugranék!

– Hát gyere, baby! – karjait széttárta a férfi, majd mélabúsan megjegyezte- Tudom, machete…

Lili arca még mindig piroslott. Teljesen összezavarodott.

– Ismered a minisztert? – kérdezte.

– Nem miniszterként jött a világra, meg a zene is erővel bír. Megérkeztünk. Mondtam, hogy a közelben lakom.

Lili most egyre gyorsabban lapozgat az emlékképek között. Kezd mozgalmasabbá válni körülötte a tér. Naj lakása tágas nappaliból, parányi konyhából, egy zuhanyzós fürdőből és bájos zugból áll. Ez a zug igazi legényszoba, szenegáli hangulattal. A padlótól a mennyezetig polcok, meg egy ágy. Ennyi fér el. Minden csupa szín. De nem idegesítően, hanem szívmelengetően, erőt adóan lüktettek. A polcra akasztott felsők, a számtalan sapka, mely nélkül ki sem mozdul Naj. A napsárga szőnyeg, a zöld-sárga szenegáli papagájos ágytakaró.

– Vulkána, ha esetleg magányosnak érzed magad a szobámban, csak szólj, roppant élvezetes ketten egy ágyban. Rám se nézz, tudom machete… Bonne nuit, ma chérie /Jó éjt, kedvesem/ !

Lilinek esze ágában se volt, hogy ágyba bújjon és aludjon. Amint belépett a lakásba már eldöntötte, egy percet sem hagy veszendőbe menni abból az időből, amit Najjal tölthet.

– Egy problémám van Naj, teljesen kiment az álom a szememből.

– Ez az! Gyere ma chérie, van egy üveg borom, beszéljük ki a világot. – Megfogta Lili kezét, s a nappaliba kísérte. Magának kólát töltött.

– Bocsáss meg, de egyáltalán nem iszom alkoholt. Ez nem vallási fogadalom, eredete hosszú történet. Szeretem, ha az agyam tisztán lát. Téged sem akarlak leitatni. Tudom, hogy szereted a bort.

– S mi van a fűvel? Tudom, hogy élsz vele.

– Koncert előtt mindig, hogy meglegyen  a kellő hangulat, Egyébként nem. Két óra van, hallgassunk zenét szolidabb hangerővel? Mit szeretnél?

Lili az újabb pohár vörösbor után attól félt, hogy képzeletben elkezdni vetkőztetni Najt.

– Reggaet kérek, de előtte a te lemezedet. És táncoljunk reggelig. Persze csak akkor, ha te nem vagy túl fáradt.

Naj szája fülig ért.

– Oui! Meglátjuk ki bírja tovább. Ne haragudj Vulkána, de éneklés nélkül nem bírom ki, főleg ha saját dalaimat hallgatom. Nem lesz ez túl sok éjszakára?

– Naj, ez dupla élvezet lesz!

– Óó, ma chérie!

Míg Lili átöltözött pizsamájába, mohazöld trikó, zöld-sárga kockás hosszú szárú nadrággal, addig Naj elindította a saját lemezét. A színesbőrűek kiválóan táncolnak. Ám Lili is tud valamit. Rettenetesen szeret táncolni. Ha újra születne, táncosnő lenne.

Elhúzták  a kék kockás kanapét, az asztalt. Mezítláb a padlón. Indulhatott a tánc. Mindent fogyasztottak: reggae, rock, ska, indie rock, Edith Piaf, Madonna, blues… Tom néha álmos szemekkel meg-meg emelte fejét, aztán békésen elterülve matracán, megpróbált aludni. Négy órakor Najról lekerült az izzadtságtól nedves póló. Félmeztelenül folytatta.  Nyakában az ismert, ezüst, szögletes lánc és meglepő módon keskeny, fekete bőrcsíkon barna bőrkereszt. Lili még sosem látta ezt.

– Naj, te keresztény vagy? Ez csak egy ékszer számodra? Mindig salaammel köszönsz, azt gondoltam…

– Ez a lánc édesapámé volt. Akkor sajnos nem viselte, mikor két részeg végzett vele. Igen, keresztény vagyok. Ez nem titok. Édesanyám pedig muszlim. Szüleim között határtalan szeretet és megértés volt. Azok voltak a szép idők. Talán zavar téged a köszönés? Szenegáli szokás.

– Azt hittem jobban ismersz!

Egyre többször húzta magához Lilit és átölelve őt, átadta magát a ritmusnak. Hat órakor Lili feje Naj vállán pihent, így forogtak egyre jobban lelassulva. Lilinek eszébe jutott egyik kedvenc száma a Fran Palermotól.

– Naj!

– Oui, Vulkána? Fantasztikusan jól érzem magam veled!

– Én is veled. Önthetek olajat a tűzre?

– Mit szeretnél?- s egyre szorosabban záródtak Naj karjai.

– Fran Palermo Arizona számára szeretnék veled táncolni, ennek a dallama csábítóan érzéki.

– Nem hallottam még róluk. Ha érzéki, jöhet.

– Magyar együttes. Minden számukat kedvelem, gyógyír bármilyen lelkiállapotra.

– Most milyen a lelkiállapotod?- Naj végig simította Lili arcát, majd kezei körbefonták s egyre közelebb húzták, ajkuk szempillantásnyi ideig érintették egymást. Lili kibontakozott a fekete kezek érintéséből.

– Az én lelkiállapotom most… Most úszom a boldogságban.

– Hallgassuk meg Arizonát. Szabad még egy percre, hölgyem? – meghajol Lili előtt.

– Igen. – egy beleegyező pukedli a lány részéről. Indul az Arizona.

– Tetszik!

Karja Lili derekán, forgás. Tangó lépések. Lili háta szorosan Naj mellkasához tapad, lépések oldalra, előre hátra, forgás és ajkuk egymásra talál, hosszan, érzékien.

– Azt mondtad csak alvás lesz. – őrületes mosoly a férfi arcán, s közben Lili tűzben égő arcán millió csók-csepp. – Naj, ezek jó éjt csókok.

– Vulkána, reggel fél hét van. Most csókolok először fehér nőt.

– Én is fekete férfit.

– Vulkána, tudatom veled, hogy józanságom elveszett!

– Ölelj, kérlek, ölelj szorosan! Az én józanságom már a rapnél eltűnt.

Naj végtelen gyengédséggel karolja és csókolja.

Miért kell a harmóniának hamar szerte foszlania?!

A folyamatos csengetés, ajtóverés és kiabálás szétveri az idillt. Mindketten, azaz hárman, Tommal együtt az ajtóhoz rohannak. Az ajtóban formás, gyönyörű fekete nő, elegáns ruhában. Lili a korát nem ítélte többet harmincnál. A kontraszt félelmetes volt. A másik oldalon majdnem kopasz félmeztelen férfi, mezítláb, verejtékben úszva. A vizet nadrágjából talán csavarni is lehet. Lili még döbbenetesebben nézett ki. Raszta haja szénaboglyaként ezer felé, verejtékes pizsamában és tekintete, másnaposan bamba volt. Tom megérezte, hogy zűr lesz. Visszaszaladt fekhelyére, s magára húzta a takaróját. Ezt kellett volna Lilinek is tennie. A fekete lány kiabálva, hadonászva és Najt is meghazudtoló gyorsasággal beszélt. Egy szót sem értett belőle. Valószínűleg woloful mondta a magáét,  hogy csak Naj értse. Állandóan Lilire mutogatott. Naj beljebb húzta a lányt s bezárta mögötte az ajtót. Gyűlöli a veszekedést. Lili próbálta kihasználni a pillanatnyi szünetet. Kezét nyújtotta, franciául köszönt s szeretett volna bemutatkozni, de a lány ellökte a kezét. Majd köpött is egyet, azonban Najt találta el, aki Lili elé állt.

– Hogy néztek ki? Undorítóak vagytok! Rohadt fehér némber, szexelnél a pasimmal, mi? A saját fajtádhoz kotródj!- s egyéb francia cifraságok ömlöttek megállás nélkül a nő szájából.

– On a seulement dansé. Csak táncoltunk. – mondta Lili, és kérdőn tekintett Najra. Tudta, ismét csalódás érte. Újra a magánélet padlójára került.

– Na persze, táncoltatok! Dobd ki a fehér némbert Naj, mert ha nem, én teszem meg!

– Elboldogulok egyedül is!- válaszolta Lili. Igen erősnek kellett lennie ahhoz, hogy dühét, fájdalmát visszafogja. Megértette a nő haragját.

– Bocsáss meg Vulkána, nem akartalak megbántani. Távol állt tőlem, hogy fájdalmat okozzak neked. Ő Aida, a menyasszonyom. Hogy tegyem ezt jóvá?

Najba belehasított az a gondolat, hogy a ki nem bontakozott szerelem talán véget is ér Lilivel. Aidával már egy éve, hogy szakítani akart, de a rengeteg munka miatt szinte személyesen nem is találkozott vele.

– Most megyek, Naj. Te pedig rendezd a kapcsolatodat.

– Hová mégy?

– Végre haza. Szüleim sokat szenvednek amiatt, hogy ritkán látnak. Tanítok az egyetemen. Aztán a kutatások… Nem lesz időm másra.

– Vulkána, az éjszaka nem tud meglenni nappal nélkül, és a nappal sem éjszaka nélkül. – Naj tekintetéből eltűnt a vidámság.

– Naj, én nem nappal vagyok, hanem egy érző ember. Elég volt, vár a menyasszonyod! – s becsapta maga mögött az ajtót.

Le Trianonban mozdulni is alig lehet. Lili az első sorban, középen. Fárasztó év van mögötte. Most egyetért szüleivel abban, hogy végre neki is kell magánélet.

Tíz perc múlva kezdés. A zenészek a színpadon vannak. Naj az eset után mindennap hívta több hónapon át kitartóan, aztán feladta. Csupán a koncertekről adott hírt. Lili csalódása lassan elpárolgott. Erősebb lett benne a szerelem érzése. Teljesen biztos lett abban vagy Najjal éli le az életét, vagy magányosan. Egy intelligens, jólelkű ember tele vidámsággal, kíváncsisággal, nyughatatlansággal. Ez számára Naj. Lelkiismeret furdalása van azért, amiért nem beszélt vele.

A színpadon van.

Lili körül megállt minden, csak őt látja, csak őt hallja. Ez a legnagyszerűbb érzés. Ebben a vékony alkatban hatalmas erő van és csodálatos hang. Mohazöld nadrágot és szürke pólót visel, mely a nyakánál, az ujjvégeknél és az alján barna, fekete, narancs csíkos mintában végződik. Rajta az ékszerek, fején fekete sapka. Daballal együtt fantasztikus hangulatot teremtenek. Naj rögtön észreveszi Lilit. Szívölelő pillantást küld, mosolya fülig ér. Ritmusa még pörgősebbé válik, éneke elképesztően gyors. Féktelenül ugrál mindenki. Tomboló tömeg. Lili lehunyt pillák mögött teljesen átadja magának a zenének és az éneknek. Tizenegykor még ráadás, aztán pacsizás a fiúkkal. Naj még lekiabál Lilinek. Érthetően hallja az óriási zaj ellenére is: Nop naa la, nop naa la, nop naa la. A nő számára nem volt ismeretlen ez a mondat. Még szeptemberben utánanézett hogy van woloful a szeretlek: Nop naa la. Arra gondolt talán mégsem kell hinnie a fülének, lehet, hogy csak képzelgés az egész. Majd a partin kiderül.

Lili megvárta a tömeg fogyatkozását. Úgy gondolta nem megy az öltözők felé, hanem az előtérben várakozik. Lábai elfáradtak, a tánc, a sok terepmunka. Ilyenkor májusban nem szeret bakancsot viselni. Ezért sajog többet  a lába. Kínjában az egyik oszlopnak támaszkodott. Az emberáradat lefelé vonul a lépcsőn. Ismerősre még nem bukkant. Furcsa érzés járta át, mintha valaki figyelné. De semmi ilyet nem látott.

– Vulkána, hiányoztál. Tudom, megérdemeltem a büntetést.

– Na, nem, ennyire azért ne legyek bekattanva a szerelemtől, hogy képzelődjek. Vagy mégis?- a bohém raszta kontyos fej hátrafordult. Naj szemtől szembe vele.

– Salaam Vulkána.

– Salaam Naj.

Annyi ideje volt csak, hogy ezt kimondja. Naj átölelte és Lili ajka fogságba esett. Ez csók volt, érzelmes, mindent elsöprő.

– Hogy vagy, ma chérie?

– Szerinted? Ebben a percben remekül. Aida?

– Azt mondtad akkor, szeptemberben, rendezzem vele kapcsolatomat. Én rendeztem. Szakítottunk. A gyűrűt már akkor sem viseltem. Elég könnyen ment, nem kellett sokat magyaráznom. Azóta ismét valaki bűvkörébe került. Aidát nem kell félteni. Holnapután várlak Dakarban. Megünnepeljük a születésnapunkat. Most májusban még remek a klíma. Arról értesültem, hogy márciusban meglátogattad az iskolát. Ezt nem lehet egy köszönömmel megköszönni.

– De, bőven elég. Az iskola sok ember érdeme. Egy hétig szabad leszek. Akkor Dakarban buli. Tom?

– Pierre a soros. De köszöni, jól van. Mikor megláttalak annyi energiát szabadítottál fel bennem, majdnem lesepertem az egész színpadot. Nop naa la. – Naj szenvedélyes ölelése ringatta Lilit.

– Nop naa la, Naj. Most nem megyek veletek. Fáj a lábam, pihentetni fogom, hogy Dakarban sokat sétáljunk.

– Maradok veled. Visszakísérlek a szállodába.

– Nem. Bonne nuit, Naj.

– Bonne nuit, ma chérie. Machete meg van még? – kérdezte érzéki mosollyal.

– Igen.

– Egész biztos, hogy egyedül akarsz maradni?

– Igen, Naj. – még egymásba olvadós ölelés és vágykeltő csók, hogy az éjszaka jól teljen.

Dakarban, májusban még viszonylag kellemes az időjárás. A nappal még nem annyira fülledt, mint az esősebb időszakban. 25-27 fok van. Az egész város olyan sétálhatós. Kevés a beülős hely, meg a park. Nagy szegénység van. Mégis elbűvöli az embert Dakar.

Lili negyedszer jár itt. Szeretné még jobban megismerni Naj szülővárosát, ezért kérte, hogy szerelme ne jöjjön elé, csak otthon várja. Mivel itt francia a hivatalos nyelv, így könnyen elboldogul. A reptértől taxival utazott a központba. A városképek mindent megmutattak. Legjobban a hippi buszok tetszettek neki. Egy férfi, aki ágyékkötőt és inget viselt, lábán meg elnyűtt, széttaposott cipőt, furcsa ugrálós táncot lejtett az autók s buszok között. Megszokott dolog. A címmel kapcsolatosan felvilágosította a boltos hölgy: a téren át félórás séta.Lili odavan a nők színes ruhájáért. Minden vágya, hogy felvehessen egyet. A téren áthaladva mintha nevét kiabálná valaki. Itt a nap nem tűz olyan erősen, mint Etiópiában, Danakilban. Napszúrást nem kaphatott. Megáll. Most már erősebben hallja: Lili, Lili. Gyerekcsapat rohan felé. Hát megismerték. A turistákhoz gyakran szaladnak kéregetni. Az ő táskája tele van édességgel. Hozzá most nem kéregetni jöttek, hanem örömüket megosztani. Tiszta tekintetű, maszatos arcok bújnak hozzá. Alig kap levegőt, úgy ölelik, s közben elújságolják, már le is tudják írni a nevüket. Megmutatják neki, homokba formázzák a betűket. Lili kimondja Naj nevét, s ők mindannyian ismerik. Mint kiderült focizik, énekel, zenél velük. Az édességek mind gazdára lelnek. A kis csapat még egy darabig kíséri őt, aztán játszani indulnak. Lili a graffitis betonból kiér a kertvárosi részbe.

– Ez elbűvölő! Olyan, mintha mesében járnék-kelnék!- kiáltott fel. Az utca, ahol Naj lakott, keskeny földút, közepén betoncsíkkal a könnyebb közlekedésért. Két oldalán virágok, fehérben, erős sárgában, leheletnyi rózsaszínben, izzó vörösben. Kedvesek, bájosak. Akáciák,rajtuk pihenő papagájok, mintha harsány, beszélő virágfejek lennének. Az alacsony házak színesek, zárt udvaruk van. Az élet befelé zajlik. Lili egy napsárga ház előtt állt meg. Itt él Naj édesanyjával, nővérével. A bátyjának már külön családja van. Lili már felkészítette szüleit a fekete bőrű szerelméről. Nem csodálkoztak. Ők tudták, aki annyit utazik, mint Lili, annak nem lesz magyar férje. Csak szeresse és becsülje meg lányukat, ennyi a kívánságuk. Minél hamarabb szeretnének találkozni vele.

Nem mert kaput nyitni rögtön. Inkább hagyta gondolatainak szárnyalását. Édesanyja azt mondta Lilinek, hogy nehéz életet választott. Sokan fogják bántani őket.

Naj nyitott kaput.

– Salaam, ma chérie. Vártunk. Nagyon vártalak!

– Salaam, Naj. Nop naa la.

– Nop naa la.

A férfi boldog tekintetét csak fokozta színes ruházata. Az udvar ékszerdobozként tárul Lili elé. Virágok, mozaik díszítésű kaspókban. Tengernyi növény szivárványköntösben.

– Elképesztően gyönyörű az udvar!

– Biztos, engem most nem az udvar látványa varázsol el. – fűzte hozzá Naj érzéki mosollyal.

Naj édesanyja, Luanda, szépasszony, olyan mosolygós arcú, mint a fia. Ruhája égkék, rajta fehér virágkelyhek. Két részes: szoknya és hozzátartozó ujjatlan felső. Haját a ruha anyagából készült kendővel tekerte körbe.

A lányban minden feszültség oldódik. Luanda rendkívül ügyes, remek háziasszony. Azt tapasztalja, hogy elfogadta és szereti őt. Az asztal bőségesen meg van pakolva. Mogyorós sült csirkék, sült halak, halgombócok. Többféle mártás, saláta, Naj kedvence vanília chutney, rizs, kuszkusz, kenyérlepény. Az ujjakkal evés se jelent akadályt Lilinek. Minden kiválóan ízesített. Igazi paradicsomi lakoma! A munkájáról, a szüleiről, Magyarországról beszélgetnek. Lili átadta a meghívást Magyarországra. Luanda, Naj mamája csupán azért aggódik, hogy Lili és Naj majd sokat tartózkodnak egymástól távol: hogy lesz így unokája? Megnyugtatják, a gyermek lesz az első terveikben. Ikreket szeretnének.  Mielőtt Luanda elindult volna az üzletébe, egy ruhát ajándékozott Lilinek. Már a családhoz tartozik a magyar lány.

Lilire az első szenegáli ruhát leendő anyósa adta. Hófehér, habkönnyű anyag, napsárga virágkelyhekkel. Két részből áll: bokáig érő szoknya, széles pántú felső résszel. Luanda homlokon csókolta és csak annyit mondott: xarit, szép.

– Kettesben vagyunk. Vulkána, mit szólnál egy tánchoz?

– Arizona?

– Igen. Vágyaimért felelősséget vállalok.

– Rendben van. Nincs machete.

– Nop naa la.

– Nop naa la.

Szenegáli álomszőttesbe csavartam magam tetőtől talpig, hogy elbújjak tehetetlenségem elől.

 

 

 

/A mű szerzői jogvédelem alatt áll. /