“Miért van a szívem,ha nem szeret senki?”(Kafkaz: Cukorborsó)
“Képzelt képzeleteddel képzelem”(Szabó Lőrinc)
Zenét hallgatok, még több zenét , nyitott szemmel merengek, de lehunyva is ugyanaz történik: őt látom, a gyöngéd, ölelős tekintetét, a két szemes kacsintását, szívdöglesztő mosolyát, s hallom a lelkemnek oly kedves hangot.
Képzelt képzeletemmel képzelem, hogy táncolunk. Tangózunk. Nyár, éjszaka, a levegő hívogatóan kellemes, virágillattal telt. Az út a dombról csendesen ível lefelé és teret ad nekünk. Kedvesem fehér inget, fekete nadrágot, éjfekete, szatén anyagból készült spanyol övet visel. Képzelt képzeletem teljesen megbolondít! Rajtam mélyfekete könnyed muszlin ruha van . Vállamat széles pánttal fedi. A női formákat kihangsúlyozó íves dekoltázs és a testhez simuló anyag, mely térdemet még rejti, igazán vonzóvá varázsol. Csak kettőnkké ez az éjszaka és az út . Latin melódia, tangó a mobilról körbefon minket, egymáshoz simulunk , tekintetünk felejthetetlenül eggyé válik a másikkal. Mozgásunk remekül ráhangolódik a ritmusra. Képzelt képzeletem újra és újra felidézi a Tangót Veled. Milyen fantasztikus az emberi agy! A képzelt képzelet valóra váltja a lehetetlent!